A nagy kombekk vol2

Óbazz, az meg hogyan van, hogy az utolsó post óta nem történt semmi sem itt? Hát hogyan? Úgy, hogy rohadtul semmi érkezésem nem volt a blogot építeni. Most nem mondom, hogy ennek vége, és minden úgy megy ezentúl majd, mint a karikacsapás - nem ígérek semmit, de azt legalább be fogom tartani. Hatalmas dolgok történtek az elmúlt időszakban - maradjunk most a sport és a virtuália mezsgyéjén, szigorral kiiktatva innen a családdal, karrierrel kapcsolatos eseményeket:D -

sz'al hát most így elég nehéz mintegy fél év történéseit egy hétfő esti sasszéban összefoglalni a heineken tövéből, de uccuneki:

a heveny meccsrejárás meghozta eredményét, bronzot nyert az eto az enbéegyben - emlékezzünk barátim, tavaly ugyanekkor kiesni készült épp. Uefában is indulni fogunk vazze. Stadion zsírkutya. Aztán. Klauzúra veretlenül v.70-es bajnok, örök jelet égetve a nagymúltú csoport... izé, na oda. Magam sem hittem menedzserként, hogy ez lesz, mondjuk a bajnoki cím mint célkitűzés megvolt, de ez a vártnál sokkal simábban ment. Olé. iv.47 a következő állomás, és folytatjuk vándormadár-stíl létünket a mindegyre alakuló ht egén. Tagolok.

Mittomén milyen más sportesemények borzolták még a kedélyeket, mindig valami, sportfogadás továbbra is egy erős nullszaldó, az utóbbi időkben szép sikerekkel és a múlt héten brutálisan végződő live-okkal. Az élet folyvást csapdákat állít, egyszer talán önálló post keretei közt mesélem el az uszkve két héttel ezelőtti Espanyol-Almeria spanyol bajnoki meccs igaz történetét.