Somos húngaros

Talmácsi Gábor révén világbajnoka van a magyar motorsportnak, Magyarországnak. A mindent eldöntő valenciai futamon sokáig vezető Talma végül átadja az első pozíciót a csapattárs Faubelnek, de így is öt pontos előnnyel nyer a végelszámolásnál. Győrfi Alent a 29. helyen intik le.

És megvan! "Magyarországnak van egy világbajnoka. A neve? Talmácsi Gábor. Nem tudom, meg tudjátok-e érteni, mit jelent egy nemzetnek, amely soha semmit nem nyert az, hogy pilótája győzni tud - miután könyvben már megírta élettörténetét. Talmácsi Gábor, a budapesti srác, aki testvérével, szüleivel és két motorral osztotta meg a külvárosi 35 négyzetmétert, felért a csúcsra. Kemény gyerek, fejben is az. Százezren szurkoltak ellene, illetve a rivális, helyi hős Hector Faubelnek, de őt nem érdekelte (azért szurkoltak neki is, pár bevállalós magyar mellett a győri kézilabdacsapatot idegenbe elkísérő kis csoport is tiszteletét tette a Ricardo Tormón - az ETO három góllal verte a Valenciát)." Így ír a magyar motorsport eddigi legfényesebb sikeréről az egyik legnevesebb olasz motoros hírújság. És hasonlókat fogalmaz meg az összes többi nemzetközi forrás, idézhetnénk, de nem tesszük. És ilyesmiket kéne írni most nekünk is, aminél nehezebb feladatunk aligha lehetne, hiszen a futam végigszurkolásának testi tüneteit még nem hevertük ki, de nem is fogjuk és nem is akarjuk. Annyit még: köszönjük, köszönjük és köszönjük, Talma, értelmet adtál munkánknak és szenvedélyünknek. Innentől pedig hadd szorítkozzunk a verseny tudósítására.

Parádés már a rajt is, Pablo Nieto és Pol Espargaro kapják el a legjobban, Faubel beragad és ezzel időt-teret veszít, Talmácsi jól jön ki az egészből, mert csakhamar az élre tud állni, és elléphet a bolytól. Faubel üggyel-bajjal áthámozza magát Nietóékon, ekkorra a magyar biztonságos távolságot tudott nyerni az üldözőkkel szemben. A boly ebben a felállásban Faubel legnagyobb szövetségese, egész taktikáját arra építette a spanyol, hogy az élre áll, és igyekszik visszafogni a mezőnyt, hogy torlódás alakuljon ki, ami mindig kiszámíthatatlan. Ebbéli törekvéseit már a rajt is alaposan keresztülhúzta, mert Talma bő előnyre tett szert az első fordulókban. Az RSA láthatóan gyorsabb az egyenes részeken, Faubel pedig mindenre elszántan használja ki ezt: miután másodiknak jön fel, azonnal csökkenteni kezdi a különbséget Gáborral szemben, pár kör alatt utol is éri. Az új helyzettel azonban már nem nagyon tud mit kezdeni, mert a többiek távol vannak. Azért van ötlete a spanyolnak, őrült ívekre kényszeríti a mi fiunkat ahogy többször elhangzott, "a sporszerűség határait súrolva", hümm. A végeredményre való tekintettel talán akkor hagyjuk is most ezt, de azért nem felejtjük ám el azt a lökést.

Előzgeti egymást oda-vissza a két asparos, Faubel stratégiája annyiban érvényesül, hogy a Pasini, Pesek és Gadea fémjelezte üldözők közelebb érnek. Egy balkanyarból azonban a túlzásba vitt agresszió okán nagyon rosszul jön ki a hispán, Talmácsi újra visszanyerheti a "saját tempót", átmenetileg fellélegezhetünk. Innentől jóformán már csak az van hátra, hogy teljesítsék a versenytávot. A követőboly közeledik, a végjátékra egészen közel érnek az asparosokhoz, de nincsenek elég közel ahhoz, hogy a hajrában beleszóljanak a dobogós helyek elosztásába. Gadea jön be harmadiknak, Faubel megelőzi Talmácsit, és nyeri a futamot. Vélhetően pályafutása legkeserűbb győzelme ez. Ő nem igazol világbajnokként a 250-be, ahogyan a Talmával hatalmasat pacsizó Mattia Pasini (ő tudja, milyen nem-spanyolnak lenni az Aspar csapatban) és Lukas Pesek sem. Az olasz és a cseh kevéssel, de lecsúsznak a dobogóról, amit így teljes egészében a valenciai csapat motorosai bitorolnak.

Megvan! A legmagasabbra ma a magyar zászló lobog. Piros, fehér, zöld. Ünnepeljünk és továbbra is szurkoljunk ennek az országnak a pályán és a sportdiplomáciában egyaránt: saját GP-nk is lehet 2010-re.