Inkább a csocsó

A görög-török ételspecialitást eredetileg szabadtéri sütésre szánták, olyan alkalmakra, amikor sok vendéget kell jóllakatni. A hagyományos gyros javarészt birkahúsból készül, de közé vegyítenek borjú- és baromfihúst is. Lényege, hogy a szeletekre vágott húst fokhagymás, borsos, kakukkfüves, bazsalikomos, olívaolajos és citromleves pácban kell érlelni két-három napig, majd soronként váltva egymásra helyezni a hússzeleteket, összepréselni és függőlegesen forgatva megsütni.

Otthon is elkészíthetjük a gyrost: 500 gramm felearányban borjú, felearányban pulykahúst számítsunk négy személyre. A felszeletelt húst szórjuk be a készen kapható gyros-fűszerkeverékkel, és hagyjuk másnapig pihenni, hogy puhuljon és átvegye a fűszerek izét. Serpenyőben süssük ki hirtelen, majd - ha kisült - vágjuk vékony csíkokra. Pitában tálaljuk, soronként váltva a gyrost és a kockára vágott paradicsomból, uborkából és szeletelt hagymából készített salátával. Végül öntet kerül a tetejére, amelyet joghurt és tejföl keverékéből készítünk, hozzá fokhagymát, vagy kaprot és sót adunk.

A Heraklionban rendezett összecsapást fél óra alatt eldöntötték a görögök. Ugyan Gera Zoltán megszerezhette volna a vezetést a magyar válogatottnak (későbbiekben biztos sokat halljuk majd a „mi lett volna, ha…” kezdetű mondatot labdarúgásunk különböző szereplőitől), ám a 14. percben kimaradt helyzet után gyakorlatilag esélytelenné vált a magyar csapat. Gekasz és Szeitaridisz találatával pedig simán, mondhatni nagyobb erőlködés nélkül nyertek a hazaiak, s ezzel átvették a vezetést a C csoportban.

Lélektelen focizgatás, gyámoltalan támadójáték, szokásos elb*szott forma hátul, zéró elképzelés, teli gatya. Hajrá magyarok!!!

Várhidi Péter: Voltak időszakok, amelyekben jól futballoztunk